Ragasztott fa történelme

Az egyik legkorábbról fennmaradt, még ma is működő (RRFa) rétegelt ragasztott fa tetőszerkezet az angliában található 1870-ben épült King Edward Southamptoni főiskola közgyűlési terme. További RRFa szerkezetű épületek pl. a 19.századból a Liverpool közelében található Szent Luke és Szent Helén templomok.

A RRFa első már iparilag szabadalmaztatott felhasználása a németországi Weimarban valósult meg 1872-ben, ahol Otto Hetzer egy gőzfűrész és ácsüzemet épített fel. 1892 elején több fa szerezettel kapcsolatos szabványt alkottot, mint például a DRP 63018 számú szabvány, amely az átszellőztetett fa padlókat beépítés utáni térfogat változásával és annak utólagos tömörítésével foglalkozik. Hetzer későbbi fejlesztései alapján született meg 1906-ban a DRP 197773-as számú szabvány, amely a RRFa tartókat foglalta magába. Az említett szabvány alapján minden egyes RRFa tartó legalább három, vagy több vízszintes lamellából áll, melyek nyomás alatt sablonba befogva képezik a kész szerkezeti elemet. Hetzer üzemében az 1917-es termelési csúcson több mint 300 alkalmazott dolgozott.

1909-ben a svájci Terner és Chopard mérnök konzultánsok megvásárolták az engedélyt Hetzer szabadalmának használatához, így több projektben is alkalmazták a RRFa tartó elemeket. Ezek közé tartozott az 1911-ben épült zürichi Higiéna intézményének épülete. Ez most az egyetem főépülete, ahol megtekinthető a harang alakú tetőkupola.

A technológia 1934-ben érkezett meg Észak Amerikába, amikor idősebb Max Hanish, aki Hetzerrel dolgozott a századfordulón, céget alapított a rétegelet ragasztott fa tartók gyártására Peshtigo városában Wisconsinban. Az első, akkor emelt RRFa tartókból készült épületek egyike az USDA Forest Products Laboratory kutató intézet laboratóriumának épülete volt Madisonban, Wisconsin államban. A szerkezet 1934-ben épült és a mai napig funkcionál. A RRFa tartók gyártásában jelentős fejlesztésnek számít a vízálló fenol-rezorcin ragasztó bevezetése 1942-től. Ez lehetővé tette a kültéri beépítést anélkül, hogy a környezeti hatások degradálóan hatottak volna RRFa tartókból épült szerkezetekre. Az első RRFa tartók amerikai gyártó szabványa a kereskedelmi standard néven ismert CS253-63 számozású patent volt, amelyet a Kereskedelmi Minisztérium 1963-ban tett közzé. A legfrissebb szabvány az ANSI/ATIC standard A190.1-02 néven 2002-ben lépett hatályba.

A Richmond OlympicOval jégcsarnok a vancouveri 2010-es téli olimpiai játékokra épült, mely a világon az egyik legnagyobb RRFa tartókból készült tetőszerkezet található. A tetőre több mint 2400 köbméter Duglasz fenyő fűrészárut emésztettek fel a RRFa tartó gerendák. Összesen 34db cédrus oszlop támasztja alá a tető szerkezetét a túlnyúlásoknál.

A párizsi Centre Pompidou-Metz múzeum modern épülete 16 kilóméternyiRRFa tartóból áll. Ez az épület 90 méter széles hatszög alkzatra épült, melynek felülete 8000 négyzetméter. A RRFa tartók szerkezeti motívuma a kínai cukornádból készült kalap mintáját másolják.

Rétegelt ragasztott fa Az idő előrehaladtával egyre inkább a környezetbarát, valamint újrahasznosítható tulajdonságú építőanyagok kerülnek az előtérbe. A zöld szerkezetek alkalmazására buzdítja a tervezőket, hiszen a RRFa tartók beépítési lehetőségei nagyon széles skálát befednek az építőiparban. Azonos távolságok áthidalásánál alkalmazott ragasztott tartók sokkal könnyebbek, mint az acél gerendák.

LATTI-EXTRA spol. s r.o.
Hadovská cesta č.5
945 01 Komárno
Szlovákia

Tel.: +421 35 771 3006
Fax.: +421 35 771 3006
E-mail: info@latti-extra.sk
Partnereink